Végül is a 3 lehetőség közül a holnapután lehetőség valósult meg.
Mint láthatjátok lett egy fejléce a blognak. Nem a legprofibb, sőt szerintem katasztrofális, de van és én csináltam. Majd törekszem a jobbra, de annyira idegen ez a program, mint az eszkimóknak a pálmafa... És a hátteret, meg az alapszíneket is lecseréltem, pedig ezt a blogot mindig kéknek képzeltem el.
A részről. Mostantól fognak beindulni a szálak. És, hogy még az elején tisztázzam - aki elfelejtette vagy nem tudta volna - Naomi=Lucille és Lala=Ada. +Írás közben szembesültem azzal a ténnyel, miszerint összekevertem a dátumokat. Mindenkivel megeshet, nem? Szóval, Lala szülinapja(előző rész) az február 20-án volt és a mostani rész február 21-én van(ami a valóságban 20-án volt).
Ennyi lett volna a bevezető részecske, mindenkinek jó olvasást és kérlek, ne fogjátok vissza magatokat véleménynyilvánítás terén. Holnap hozom az újat!!
Pusziiiii ♥
Ajkaink már majdnem
összeértek, amikor…
Amikor szemeim kipattantak, mert óriási csörömpölés hallatszott valahonnan. Hirtelen felültem az ágyban. Az első, ami feltűnt, hogy nem a hotel szobában vagyok. A második, hogy a saját szobámban aludtam, végre. A harmadik és egyben utolsó, ki zörög korán reggel – az órára pillantottam, majd – leesett az állam. Már dél van. Még mindig kómásan, iszonyú fejfájással keltem ki az ágyamból és vizsgáltam meg magam a szekrényen lévő tükörben. Csapzott haj, elkenődött smink, tegnapi ruha, karikás szemek és zombikra hajazó arc. Csodás látvány lehetek és mivel nem vagyok gonosz ember, így egy gyors, reggeli frissítő zuhany mellett döntöttem.
Amikor szemeim kipattantak, mert óriási csörömpölés hallatszott valahonnan. Hirtelen felültem az ágyban. Az első, ami feltűnt, hogy nem a hotel szobában vagyok. A második, hogy a saját szobámban aludtam, végre. A harmadik és egyben utolsó, ki zörög korán reggel – az órára pillantottam, majd – leesett az állam. Már dél van. Még mindig kómásan, iszonyú fejfájással keltem ki az ágyamból és vizsgáltam meg magam a szekrényen lévő tükörben. Csapzott haj, elkenődött smink, tegnapi ruha, karikás szemek és zombikra hajazó arc. Csodás látvány lehetek és mivel nem vagyok gonosz ember, így egy gyors, reggeli frissítő zuhany mellett döntöttem.
Kényelmes, otthoni ruhában baktattam le a lépcsőn, ami egy
kinyúlt pólót és térdig érő sportnadrágot foglalt magába. Hajamat a lehető
legegyszerűbb módon elintéztem, felkötöttem a fejem tetejére egy lófarokba.
Fejfájásom a hidegzuhany után már nem volt olyan erős, de azért még mindig
fájt. A konyhába érve, olyan fogadott, amit soha nem akartam látni. Mintha egy
zombi csapat futott volna át rajta, pont, mint a nappali. Műanyag poharak
szerteszét dobálva, étel darabkák szétkenve a padlón és egyéb helyeken és
mindennek közepén Naomi állt, pöttyös kendőben, lisztes fejjel.
- Hát te meg mit csinálsz? – kérdeztem teljesen a sokk hatása alatt.
- Reggelit – felelte egyszerűen.
Olyan könnyedén ejtette ki ezt az egy szót, mintha mindennapos lenne a legnagyobb kosz közepén, még koszosabban reggelit csinálni, délben.
- Öhm és nem kéne előbb rendet csinálni? – puhatolóztam.
- Már hívtam egy takarító brigádot. Egyre érnek ide – felelte.
- Huhh, akkor jó. Mi a mai program? – kérdeztem, miközben utat ástam magamnak az asztalig, hogy leülhessek.
- Kilencre megyünk a Brit Awardsra. Megnézzük a showt, majd megismerkedünk a One Directionnal. Vagyis csak négyükkel, mert, ahogy láttam, tegnap egész jól elvoltatok Louisval – kacsintgatott.
A tegnap! A kék, esernyős koktél után már semmire nem emlékszem. Tény és való, hogy finom volt, de elég erősnek kellett lennie, hogy így kiüssön. Legalábbis a memóriámat.
- Aú – nyögtem fel.
- Mi van? – perdült meg Naomi a tengelye körül, kezében lévő kanálról pedig csöpögött valami.
- Semmi, semmi. Hol tartjuk a gyógyszereket?
Naomi a kanállal rámutatott az egyik fiókra, miközben arról még mindig csöpögött a trutyi.
- Amúgy hol van, mindenki? – vontam fel szemöldököm, miközben vizet töltöttem egy pohárba, hogy be tudjam venni a fejfájás csillapítót.
- Anyáék és Geneváék inkább a hotel mellett döntöttek, miután látták az itteni állapotot, csak ma estétől jönnek ide. Mamádék is inkább ott maradtak és ők már ma hazamennek, a nagynénéddel együtt. Nateről fogalmam sincs, biztos tegnap hazakísért egy csajt. Tamara pedig, még alszik.
- Megyek, felkeltem – indultam az emelet felé, húgom szobájába.
- Hát te meg mit csinálsz? – kérdeztem teljesen a sokk hatása alatt.
- Reggelit – felelte egyszerűen.
Olyan könnyedén ejtette ki ezt az egy szót, mintha mindennapos lenne a legnagyobb kosz közepén, még koszosabban reggelit csinálni, délben.
- Öhm és nem kéne előbb rendet csinálni? – puhatolóztam.
- Már hívtam egy takarító brigádot. Egyre érnek ide – felelte.
- Huhh, akkor jó. Mi a mai program? – kérdeztem, miközben utat ástam magamnak az asztalig, hogy leülhessek.
- Kilencre megyünk a Brit Awardsra. Megnézzük a showt, majd megismerkedünk a One Directionnal. Vagyis csak négyükkel, mert, ahogy láttam, tegnap egész jól elvoltatok Louisval – kacsintgatott.
A tegnap! A kék, esernyős koktél után már semmire nem emlékszem. Tény és való, hogy finom volt, de elég erősnek kellett lennie, hogy így kiüssön. Legalábbis a memóriámat.
- Aú – nyögtem fel.
- Mi van? – perdült meg Naomi a tengelye körül, kezében lévő kanálról pedig csöpögött valami.
- Semmi, semmi. Hol tartjuk a gyógyszereket?
Naomi a kanállal rámutatott az egyik fiókra, miközben arról még mindig csöpögött a trutyi.
- Amúgy hol van, mindenki? – vontam fel szemöldököm, miközben vizet töltöttem egy pohárba, hogy be tudjam venni a fejfájás csillapítót.
- Anyáék és Geneváék inkább a hotel mellett döntöttek, miután látták az itteni állapotot, csak ma estétől jönnek ide. Mamádék is inkább ott maradtak és ők már ma hazamennek, a nagynénéddel együtt. Nateről fogalmam sincs, biztos tegnap hazakísért egy csajt. Tamara pedig, még alszik.
- Megyek, felkeltem – indultam az emelet felé, húgom szobájába.
***
Ruhaválogatással kivételesen nem kellett időt töltenünk,
mert tegnap Ava, Lucille divatguruja elküldte azokat. Naomi egy csodás fehér
ruhakölteményt kapott, ami tökéletesen illett barna parókájához, míg én egy
pirosas csodát kaptam. Délután, 5 körül érkezett meg a sminkes és a fodrász.
Név szerint Sue és Rhea. Imádom ezeket a lányokat. Koncertek alatt, míg Naomi a
színpadon van, velük szoktam csacsogni mindenféléről. Természetesen ők is
tudják valós kilétünk.
- Miért nem festethetem inkább vörösre a hajam? – nyavalyogtam.
Rhea már 20 perce a parókával szórakozik a fejemen, de még mindig úgy néz ki, mint egy szénaboglya. Katasztrófa.
- Azt szeretnéd? Hát tessék. De akkor lőttek Lucille titkának – szólt rám Rhea.
Úgy látszik ő is unja folyamatos hisztimet. Pedig ő csak jót akar.
- Bocsi Lala. Nem akartalak lehurrogni, csak hosszú volt a napom.
- Semmi baj. Inkább én kérek elnézést, hogy játszom itt a dívát, közben meg ki vagyok én? – húztam szégyenlős mosolyra számat.
Rhea nem sokkal később befejezte a „hajamat”, - ami gyönyörű lett, egyszerű, de nagyszerű - majd Sue kezei közé kerültem, aki, mint mindig, most is csodás munkát végzett.
- Miért nem festethetem inkább vörösre a hajam? – nyavalyogtam.
Rhea már 20 perce a parókával szórakozik a fejemen, de még mindig úgy néz ki, mint egy szénaboglya. Katasztrófa.
- Azt szeretnéd? Hát tessék. De akkor lőttek Lucille titkának – szólt rám Rhea.
Úgy látszik ő is unja folyamatos hisztimet. Pedig ő csak jót akar.
- Bocsi Lala. Nem akartalak lehurrogni, csak hosszú volt a napom.
- Semmi baj. Inkább én kérek elnézést, hogy játszom itt a dívát, közben meg ki vagyok én? – húztam szégyenlős mosolyra számat.
Rhea nem sokkal később befejezte a „hajamat”, - ami gyönyörű lett, egyszerű, de nagyszerű - majd Sue kezei közé kerültem, aki, mint mindig, most is csodás munkát végzett.
***
- Hölgyek, megérkeztünk – csendült fel a sofőr hangja a
csendes autóban.
Logan kitárta előttünk az ajtót, majd kisegített bennünket. Ő, Aaron és Peter már itt vártak ránk. Hát akkor csapjunk a lovak közé.
Szépen, lassan elindult ötös fogatunk a vörös szőnyegen. Lucille rajongók sikoltottak jobb oldalt és sikoltottak bal oldalt is. Naomi kénytelen volt megállni pár aláírást osztani, azoknak, akiknek köszönheti sikereit. A rajongóinak. Amíg ő dedikálást osztogatott, mi félreálltunk az útból, pont annyira, hogy senkinek ne álljuk az útját. 10 perc múlva Logannak kellett Naomihoz mennie, hogy továbbállhassunk. Következő napirendi pont a fotózás volt. Naomi beállt a felállított falak elé, miközben a fotósok minden mozzanatát rögzítették. Hamar, túl hamar végzett vele. Most már mehettünk be. Az ajtók szélesre voltak nyitva, ahogy beléptünk két, szervezűnek kinéző ember állított le minket.
- Lucille, színpaddal szembeni rész, 4 sor, 6. asztal. Köszönjük, hogy eljöttek, jó szórakozást kívánunk!
Elindultunk az asztalunk felé, közben jobbra-balra tekintve énekesek, színészek, modellek tömkelegét pillantottam meg. Csak, hogy pár nevet említsek: Taylor Swift, Conor Maynard, Jessie J, Emeli Sande, Muse, Little Mix és a többiek. A helyünket egész könnyen megtaláltuk, mert egy másik szervező segített nekünk. Odakísért bennünket, kihúzta Lucille székét, majd ő is jó szórakozást kívánt és sietett vissza a posztjára. Nem sokkal később, megérkezett Conor Maynard és tárasága és, mint kiderült, ők lesznek velünk egy asztalnál. A díjátadó kezdetéig még volt 20 percünk.
- Miért is jöttünk pontosabban? – fordultam Peter felé.
- A One Direction meg szeretné ismerni Lucillet.
- És azt nem lehetett volna, mondjuk egy csendes kis étteremben?- vontam fel szemöldököm.
Mostanában túl sokat vonogatom a szemöldököm. Ha így folyatom, a szemöldökmozgató izmom lesz a legerősebb izmom.
- Nem tudom Ada, nem tudom – felelte Peter.
Hirtelen egy magas, szőke srác termett mellettünk.
- Peter Cooper, ugye? – kérdezte Peterre nézve, aki válaszul csak bólintott. – Will, a One Directon menedzsere üzeni, hogy a díjátadó után egy autó fog önökre várni a bejárat előtt, ami az étterembe fuvarozza önöket.
- Rendben, köszönjük. És kérlek, add át Paulnak az üdvözletem.
A fiú csak bólintott, majd le is lépett, pont, amikor a fényeket lejjebb vették és megszólalt a Muse Supremacy-jének első akkordja. Utánuk James Corden, a műsorvezető lépett a színpadra, aki ismertette az est fellépőit és elmondta a szokásos szöveget. Utána Taylor Swift következett, aki a Legjobb női előadónak járó díjat adta át Emeli Sandénak. Ezt követően az események felgyorsultak, díjazottak és fellépők váltották egymást a színpadon. Amikor a One Direction került színpadra, tágra nyílt fülekkel hallgattam őket, mert még soha nem volt alkalmam élőben hallani őket. Be kell valljam, imádtam, amit a színpadon műveltek és óriási tehetséggel vannak megáldva, az már biztos. Legjobban Louis hangjában fogott meg valami, de számomra akkor sem lesz több egy Helylopónál, még ha ezt ő nem is tudja. Utánuk Taylor lépett ismét színpadra, csak most az I knew you were trouble-t adta elő. Imádom Taylor összes zenéjét, stílusát és magának a lánynak is hatalmas rajongója vagyok. Az utolsó díjat a Globális sikerekért, a One Direction kaptam, majd az estét Emeli Sanden zárta. Conorral egész jól elbeszélgettünk a műsor alatt, telefonszámot is cseréltünk. Először majdnem Lalát írtam bele az iPhonjába, de hamar rájöttem a kisebb tévedésemre és gyorsan átjavítottam Adaleina-vá.
Az épület előtt hatalmas sor várakozott, így kénytelenek voltunk, mi is így cselekedni. Közben néhány újságíró odajött Lucilleval egy rövid interjút készíteni. Miközben az egyik tini magazin szerkesztője kérdezgette Lucillet jövőbeli terveiről, megpillantottam Louis Tomlinsont, az az a Helylopót, elég feltűnően felénk nézni. Mikor észrevette, hogy nézem, kacsintott egyet és visszafordult az éppen őt faggató riporterhez. Érdekes folyatásnak nézünk elébe…
Logan kitárta előttünk az ajtót, majd kisegített bennünket. Ő, Aaron és Peter már itt vártak ránk. Hát akkor csapjunk a lovak közé.
Szépen, lassan elindult ötös fogatunk a vörös szőnyegen. Lucille rajongók sikoltottak jobb oldalt és sikoltottak bal oldalt is. Naomi kénytelen volt megállni pár aláírást osztani, azoknak, akiknek köszönheti sikereit. A rajongóinak. Amíg ő dedikálást osztogatott, mi félreálltunk az útból, pont annyira, hogy senkinek ne álljuk az útját. 10 perc múlva Logannak kellett Naomihoz mennie, hogy továbbállhassunk. Következő napirendi pont a fotózás volt. Naomi beállt a felállított falak elé, miközben a fotósok minden mozzanatát rögzítették. Hamar, túl hamar végzett vele. Most már mehettünk be. Az ajtók szélesre voltak nyitva, ahogy beléptünk két, szervezűnek kinéző ember állított le minket.
- Lucille, színpaddal szembeni rész, 4 sor, 6. asztal. Köszönjük, hogy eljöttek, jó szórakozást kívánunk!
Elindultunk az asztalunk felé, közben jobbra-balra tekintve énekesek, színészek, modellek tömkelegét pillantottam meg. Csak, hogy pár nevet említsek: Taylor Swift, Conor Maynard, Jessie J, Emeli Sande, Muse, Little Mix és a többiek. A helyünket egész könnyen megtaláltuk, mert egy másik szervező segített nekünk. Odakísért bennünket, kihúzta Lucille székét, majd ő is jó szórakozást kívánt és sietett vissza a posztjára. Nem sokkal később, megérkezett Conor Maynard és tárasága és, mint kiderült, ők lesznek velünk egy asztalnál. A díjátadó kezdetéig még volt 20 percünk.
- Miért is jöttünk pontosabban? – fordultam Peter felé.
- A One Direction meg szeretné ismerni Lucillet.
- És azt nem lehetett volna, mondjuk egy csendes kis étteremben?- vontam fel szemöldököm.
Mostanában túl sokat vonogatom a szemöldököm. Ha így folyatom, a szemöldökmozgató izmom lesz a legerősebb izmom.
- Nem tudom Ada, nem tudom – felelte Peter.
Hirtelen egy magas, szőke srác termett mellettünk.
- Peter Cooper, ugye? – kérdezte Peterre nézve, aki válaszul csak bólintott. – Will, a One Directon menedzsere üzeni, hogy a díjátadó után egy autó fog önökre várni a bejárat előtt, ami az étterembe fuvarozza önöket.
- Rendben, köszönjük. És kérlek, add át Paulnak az üdvözletem.
A fiú csak bólintott, majd le is lépett, pont, amikor a fényeket lejjebb vették és megszólalt a Muse Supremacy-jének első akkordja. Utánuk James Corden, a műsorvezető lépett a színpadra, aki ismertette az est fellépőit és elmondta a szokásos szöveget. Utána Taylor Swift következett, aki a Legjobb női előadónak járó díjat adta át Emeli Sandénak. Ezt követően az események felgyorsultak, díjazottak és fellépők váltották egymást a színpadon. Amikor a One Direction került színpadra, tágra nyílt fülekkel hallgattam őket, mert még soha nem volt alkalmam élőben hallani őket. Be kell valljam, imádtam, amit a színpadon műveltek és óriási tehetséggel vannak megáldva, az már biztos. Legjobban Louis hangjában fogott meg valami, de számomra akkor sem lesz több egy Helylopónál, még ha ezt ő nem is tudja. Utánuk Taylor lépett ismét színpadra, csak most az I knew you were trouble-t adta elő. Imádom Taylor összes zenéjét, stílusát és magának a lánynak is hatalmas rajongója vagyok. Az utolsó díjat a Globális sikerekért, a One Direction kaptam, majd az estét Emeli Sanden zárta. Conorral egész jól elbeszélgettünk a műsor alatt, telefonszámot is cseréltünk. Először majdnem Lalát írtam bele az iPhonjába, de hamar rájöttem a kisebb tévedésemre és gyorsan átjavítottam Adaleina-vá.
Az épület előtt hatalmas sor várakozott, így kénytelenek voltunk, mi is így cselekedni. Közben néhány újságíró odajött Lucilleval egy rövid interjút készíteni. Miközben az egyik tini magazin szerkesztője kérdezgette Lucillet jövőbeli terveiről, megpillantottam Louis Tomlinsont, az az a Helylopót, elég feltűnően felénk nézni. Mikor észrevette, hogy nézem, kacsintott egyet és visszafordult az éppen őt faggató riporterhez. Érdekes folyatásnak nézünk elébe…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése