2013. június 23., vasárnap

6. fejezet~ Happy Birthday

Szia-miasztok!
Mint ígértem, itt a rész. Eredetileg nem ilyen hosszúságút terveztem, de rá kellett jönnöm, hogy jobb lesz kettészedni a részt. A történet cselekménye pedig egyre jobban körvonalazódik, úgyhogy nemsokára beindulnak a dolgok.
Addig is jó olvasást! Kommenteljetek, pipázzatok vagy iratkozzatok fel!:)
Pusziiiii 

Valaki ugrál az ágyon. Ugrál és énekel. Álmodom tán vagy ez a valóság? Nagyon remélem, hogy az első. Gyorsan, magamat csapkodva fordultam meg az ágyon, mint mindig. De Valaki csak nem akarta abbahagyni. Hangosabbra tekerte a hangerejét, majd rám ugrott. Mégsem álmodom. Szemeim kipattantak, ahogy magamon éreztem súlyát, de ő zavartalanul folytatta, amit elkezdett. Most már felfigyeltem a folyamatosan ismétlődő szövegre is.
„Happy Birtday to youuu”- szólt a dal. Hirtelen fordultam meg és akkor esett le, hogy mi van ma. A 21. születésnapom. Napok óta olyan érzésem volt, mintha valamit elfelejtettem volna. Most kell rádöbbennem, hogy az a valami a saját születésem napja volt. Csodás, mondhatom.
- Boldog szülinapot Lalaaaa! – visította fülembe Naomi. Ismét egy hirtelen felismerés, hogy ő nyekergett, vagyis énekelt eddig is, de felőlem Johnny Depp is lehetett volna, akkor sem ismerem fel. Főleg, hogy Johnny Deppet nem is ismerem, de még csak nem is az esetem. Naomi ismét elkezdett ölelgetni és puszilgatni, nem tudtam ellenállni neki, így visszaöleltem.
- Nagyon szépen köszönöm – suttogtam, majd letöröltem egy könnycseppet. Mikor gördült az ki?
- Ne itasd az egereket, picim! Még nem vagy annyira öreg, hogy sírnod kéne. Sőt, ha jobban megnézem, ráncos sem vagy – két keze között fogta arcomat és jobbra-balra rángatta, muszáj volt elmosolyodnom ezen – Áhá, mégis találtam egyet – nyomogatta meg szám körül kialakult nevetőráncokat.
- Bolond vagy – vigyorogtam.
- Te meg ma lettél 21 éves és nem kéne egész nap az ágyat melegíteni. Lemehetnénk reggelizni, fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, vásárolni és ebédelhetnénk valami puccos helyen a tiszteletedre és este pedig bulizhatnánk – folytatta volna, de úgy éreztem muszáj félbeszakítanom.
- Nem szeretnék bulit – jelentettem ki.
- Jó, akkor nem lesz buli – legyintett. Ez könnyen ment, túl könnyen – De kikelhetnél végre az ágyból és mehetnénk reggelizni, mert kilyukad a gyomrom – mondta és lerántotta rólam a takarót, majd megragadta a kezeimet és felültetett, ezután lábaimat rakta le a földre és ismét kezeimet fogta, csak ezennel felhúzott ülésbe. Próbált felállítani, nem sok sikerrel. Nem azért, mert nehéz lennék, hanem azért, mert nem hagytam.

***

A mai napon a megszokott 15 perces reggeli készülődés helyett, sokkal tovább babráltam a fürdőbe. Olyanokkal töltöttem az időt, mint a tökéletes tusvonal megfestése, mert a vékonyat se perc alatt elkészítem, míg a vastagabbat kismilliószor kell lemosnom és újrakezdenem. Hajamat pedig egyszerűen kifésültem, ugyanis a vörös műhaj alatt nem látszódik. Vörös hajzuhatagot precízen felhelyeztem, majd beleraktam egy bézs hajpántot. A ruhásszekrény előtt is több időt ácsorogtam, hisz’ ki ne akarna kifogástalanul kinézni a születésnapján. (Lala öltözéke)
Az éttermen átmentünk, Naomi még csak helyet sem keresett, csak ment egyenesen vagy is nem egyenesen, mert akkor már az első asztalra felkenődött volna. Lassított, majd megállt egy nagy, barna kétszárnyú ajtó előtt. Sietősen kinyitotta és kitárta amennyire tudta, nekem pedig állam a padlót verdeste látványtó.
Mindenki ott volt, aki számít. Anya, apa, húgom, nagyszüleim, nagynéném, Naomi szülei és testvére, Peter, Aaron és Logan. Igen, a két testőr tudja, hogy kik is vagyunk valójában. Tekintetemmel végigpásztáztam a termet, amit egy óriási Happy 21st Birthday felirat díszített. Egy nagy körasztal volt a helység közepén, ízlésesen megterítve. Az egyik széknek a támlájára volt akasztva egy rózsaszín szalag, olyan, amit a szépségkirálynők kapnak, csak ez annyiban különbözött, hogy Birthday Girl szöveggel volt ellátva. A fal mellett a svédasztal várta, hogy hatalmas választékát elfogyasszuk. A teremben lévő emberek mind egy emberként kezdett bele a jól ismert Happy Birthday nótába. Nekem ennél a pontnál tört el a mécses, könnyeim megállíthatatlanul folytak. A dal végeztével, anya jött oda hozzám elsőként, majd őt követték a többiek, akik szintén összeszorongattak és megpuszilgattak. Kell ennél több egy születésnapon a születésnaposnak? Nem hinném.

***

A napon többi része is mesébe illő volt. Az én mesémbe. Kiderült még a legelején, hogy a rokonok egy hétig nálunk maradnak. Holnap pedig mi is mehetünk utánuk a saját házunkba, amit nem hívnék háznak, inkább mini szálloda, ugyanis 11 ember is kényelmesen elfér benne, ezért szállnak meg ott családtagjaink. Furcsa, mi? Nekem is. Megint elkanyarodtam a témától. Tehát, a délelőttöt a családjainkkal töltöttük, majd délután a beígért programokon vettünk részt a női rokonokkal. Bevásárló körút, kozmetikus, manikűrös, majd a fodrász. Mikor odaértem, hogy levágatom, nyuszi módjára visszavonulót fújtam, így maradtam a hátközépig érő hajnál.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése