2013. június 1., szombat

1. fejezet~ Kezdetek


Lucillenak ismét egy fergeteges koncertfellépése ért véget, ez által a második világ körüli turnéja is. A plafonból mindenhonnan konfettik és színes léggömbök hulltak alá. A közönség csupán háromszor tapsolta vissza. Lerohant a színpadról, majd szokásunkhoz hűen odarohant hozzám és egy csontropogtató ölelésben részesített. Fél percig dülöngéltünk jobbra-balra, majd elváltunk egymástól, hogy a stáb tagjai is gratuláljanak. Egy utolsó csapatkiáltás kíséretébe mindenki ment a maga dolgára, ki haza, ki még maradt egy kicsit. Búcsúvacsorát holnap estére szerveztük, ugyanis ez volt a turnénak az utolsó állomása. Peter szólt nekünk, hogy kövessük őt az öltözőkhöz. Ott bementünk Lucille névvel ellátott ajtón. Barátnőm egyből levetette magát a kanapéra, de nem sokkal később én is követtem őt.
- Szóval lányok, lenne itt valami… - kezdett bele Peter.
- Figyelünk – mondtam és egyre kíváncsibb lettem.
- Tehát, számotokra, vagyis legfőképp Lucille számára nem fog véget érni még egy ideig a turnézás – az érintett csak sóhajtott egyet, majd amolyan „folytasd” stílusba intett a kezével. Nem flegma, csak fáradt.
- Tessék? Ezt, hogy érted? – pattantam fel – Úgy volt, hogy végre hazamehetünk a családunkhoz és tarthatunk pihenőt – idegesen csapkodtam jobbra-balra, össze-vissza, fejem már kezdhetett pirosodni. Ideges lettem, mert két hónapnyi kőkemény munka után végre kijárt volna nekünk a pihenő, de még beszerveznek valamit.
- Lala, leülnél? Még nem fejeztem be – pislogott rám Peter türelmetlenül. Még soha nem láthatott tőlem hasonló kitörést. Sőt semmilyent.
Szófogadó gyerek módjára visszaültem, de dühöm még nem csillapodott.
- Tehát Lucillet felkérték, hogy legyen a One Direction Take me home turnéjának elő zenekara. Február 23-án kezdődik. Majdnem 2 hónapra szól ez a szerződés, ugyanis csak a banda ír és angol fellépéseire érvényes.
- Jól hallottam? One Directiont mondtál? – lelkesedett Naomi. Peter bólintott. – Nem kérdés. Benne vagyok – felém fordult és szorosan átölelt – Légyszi Lalaaaaaa, tudod, hogy mennyire szeretném és azt is tudod, hogy mennyire szeretlek.
Vajon akarom-e én ezt? Akarok-e tovább izgulni azon, hogy minden jó fog-e menni? Hogy mikor Lucille „aktív”, könnyebb a lebukási esélyünk? Akarok-e a One Directionnal turnézni? Senki nem tudhatja rá a választ, én sem tudom. Simán foghatnám a sátorfámat és visszamehetnék az iskolába, de akkor elveszteném a legjobb barátnőmet. Aki a világon legjobban ismer, akiben teljes mértékben bízhatok, aki már a testvérem. Számít rám és nem csalódhat bennem.
- Legyen.